Aludtej, túró készítése, és mit is kezdjünk a visszamaradt savóval?

A legfontosabb, hogy aludtejet csak nyers, értsd. nem bolti tejből tudunk készíteni. Nevezhetjük termelői tejnek is nyugodtan.

Aludtej:

Kiteszzük a lefölözött tejet egy edénybe ( ha csak enni akarjuk, akkor műanyag, vagy üvegedénybe is lehet), amibe utána melegíteni is tudjuk és hagyjuk aludni 1,5-2 napot. Ha melegebb van, akkor 1 nap is elég szokott lenni. Sűrű, nagyon finom, talán a leginkább a kefírhez hasonlítható állagú tejterméket kapunk, de ízre sokkal enyhébb lesz. Elvileg ha üvegbe altatjuk, ekkor már látszik, hogy a sűrű aludtej elválik a savótól, de nekem egyben van az egész és nagyon finom. 

Túró:

Az aludtejből készül, méghozzá úgy, hogy feltesszük takaréklángra abban az edényben, amelyben megaltattuk. Lassan melegítjük, közben óvatosan kevergetve, hogy nagyon ne törjük össze, mert akkor nagyon morzsalékos lesz a túrónk. Látni fogjuk, hogy lassan elválik a savó a sűrűbb alkotóelemtől, ami pedig lassan összkapódik, hogy anyukám szavaival éljek megfonnyad :-)

Ne fonnyasszuk nagyon meg, mert akkor nagyon száraz, élvezhetetlen terméket kapunk. Mikor úgy látjuk, hogy elkészült, leszűrjük.

Én tésztaszedőkanálon keresztül szoktam, és aztán hagyom alaposan lecsepegni. Ha nagyon meleg van, inkább tegyük hűtőbe.

A savót mindenképpen fogjuk fel, mert sok mindenre lehet felhasználni. Pld. süthetünk vele (ugyanúgy, mint az íróval), savanyíthatunk vele habart ételeket, ecet és citromlé helyett. Olvastam olyat, hogy jégkockatartóba is lefagyasztható és később is felhasználható így.

És házi kozmetikumként is használhatjuk. Apanagymama szerint jót tesz a bőrünknek, ha megmosakszunk benne.

Ghí, vagyis kisütütt, vagy tisztított vaj készítése.

Az indiai konyha alapja, és mivel a férjemnek mostanában gyakran kell indiai jellegű ételt készítenem, ideje volt, hogy kipróbáljam.

Az utóbbi három napban jó sok tejszín összegyűlt. Mivel a ghí-hez sok vaj kell, hogy egyáltalán valamilyen használható mennyiséghez jussunk, itt volt az ideje, hogy belefogjak, már csak azért is, mert a 14-ik házassági évfordulónkra ami július 19-én volt esedékes, kézimixert és bővített merülőmixert kaptam a férjemtől ajándékba. Amellett, hogy nagyon szépek, és azonos családból vannak, még a strapát is bírják, tehát magába a vajkészítésbe is bátrabban fogtam bele így.

Szóval egy mély tálban gyorsan felverjük, majd túlverjük a tejszínt, amíg kicsapódik a tejzsír és a habverőkarok szépen összszedik a vajat. Leöntjük az írót és leszedjük a vajat a habverőszárakról, majd egy fakanál segítségével habosra keverjük a tiszta vajat. Ezt addig tesszük, amíg csak ki tudjuk keverni belőle az írót, amit folyamatosan leöntögetünk, ha nem akarunk mindent összecsapkodni vele beleértve magunkat is és a körülöttünk szaladgáló gyerekeket.

Amikor elkészültünk, átszedjük egy megfelelő méretű lábasba és elkezdjük kis lángon főzni. Folyamatosan szedjük le a képződő habot egy hőálló edénybe, egélszen addig, amíg sárga, áttetsző folyadékot nem kapunk, amin nem képződik tovább hab és nem is sistereg főzés közben. Elkészültünk, hagyjuk kihűlni. Mikor kézmeleg, akkor átszűrjük, hogy az aljára lesülyedt üledék ne kerülhessen bele. Én befőttesüvegbe szűrtem át és állítólag nem fontos hűtüben tűroéni, de én inkább beteszem, biztos ami biztos. Már csak azért is, mert 40 dkg vajból, 20 dkg ghí lett. Persze lehet, hogy ügyesebben kellett volna szednem a habját, de majd legközelebb.

Na és mi lesz a leszedett habbal? Véletlenül se dobjuk ki, mert süteményekbe még nyugodtan felhasználhatjuk.

Vaj készítése házilag hmmm...

Ha már ilyen szerencsésen sok tejszínt sikerült leszednem a tejről, végre hozzákeszdhettema már régen áhítozott vajkészítéshez is. Kicsit bizonytalan voltam, hogyan is köpüljek. Homályos emlékeim voltak arról, hogy befőttesüvegbe rázva, de éreztem ez nem az igazi a mai világban, köpülőt pedig hosszú évek óta nem láttam, azt is csak múzeumban, tehát előkapni nem tudtam a szekrényből.

Viszont a neten barangolva azt láttam, hogy megy ez kézimixerrel, vagy habverővel is. Neki is estem 8 dl tejszínnek, de a régi, és alig használt kézimixerem félúton feladta.

Én viszont nem és a jó öreg habverőmmel folytattam, nehogy már kifogjon rajtam. Szóval vertem szorgalmasan és miután a jó kemény habtól nem hagytam magam elcsábítani, nemsokára elnyertem a jutalmam és egy összeesett, ronda trutyit kaptam, ami zavaros lében uszkált.

A ronda trutyit kiszedtem egy műanyag tálkába és egy kanál segítségével szép simára kevertem a vajam. Azt a kevés írót pedig amit még így kiengedett magából, hozzáöntöttem a többihez, és az egészet egy zárható üvegben beköltöztettem a hűtőbe.

A mérleg pedig, 8 dl tejszínből lett 22 dkg kitűnő minőségű vaj és 4,5 dl író.

Na és mire jó az író? Frissen finom és egészséges meginni is, már aki szereti, de én kenyérsütéshez szoktam használni tej, vagy víz helyett és az amerikai fánk (Donuts) is ezzel készül (recept később, ha már nem lesz ennyire meleg).

Házijoghurt második, egyben sikeres próbálkozás

Az előző sikertelen próbálkozás után, tovább keresgéltem a neten, és találtam egy blogot, ahol nagyszerű tanácsokat adtak a lányok a joghurt- és kefírkészítéshez. De most maradjunk csak a joghurtnál. Néhány kérdés-felelet váltás után, tegnap délután újrapróbálkoztam.

Felforraltam kb. 1,2 - 1,5 liter tejet, majd hagytam annyira kihűlni, hogy az ujjamat már bele bírjam dugni. :-)

Átöntöttem egy lezárható tetejű üvegedénybe, majd ezután belekevertem 3 ek. élőflórás natúrjoghurtot (special a D betűset), és dunsztban hagytam lassan kihűlni, kb. 7-8 órán keresztül.

Mikor lejárt az idő, kibontottam, és sűrű csodát találtam a tálban. Megkóstoltam, és még így is, hogy nem volt behűtve nagyon finom volt. Ment persze éjszakára a hűtőbe és nem akarok szerénytelen lenni, de írtó büszke voltam magamra. Gondoltam majd másnap szépen kanalazok egy pohárba, fotózom és teszem a blogra. Meg kipróbáljuk a görögdinnyéset, az tavaly késztermékként nagyon bejött. Na de ember tervez...

Reggel kérdi a férjem, ehető-e a joghurt, mondom persze, és vártam a hatást. Mondogatta is, hogy nagyon finom. Azt persze nem figyeltem mennyit eszik, mert a gyerekekkel voltam elfoglalva.

Mielőtt ment dolgozni, kérdem, tegyek-e be neki belőle? Erre azt mondja, hogy nem tudok, mert megette. Nem is akartam elhinni... és tényleg csak annyit hagyott, amiből a következő adagot elkészíthetem. Talán egy fotócskányira elég lesz.

2011. szept. 5-i kiegészítés:

Aki kedveli a görögjohurtot, az próbálja ki azzal is, csodafinom, a legfinomabb a világon. Sűrű és krémes, és szelídebb az íze mint a többinek, bár azok is nagyon finomak. Viszont aki csak a gyümölcsjoghurtot ette meb eddig, az natórban is megszereti, vagy egy kiskanálnyi mézzel ízesítve. Mi szinte csak ezt esszük egy ideje.

Házijoghurt

Először is a tejet felforraljuk, majd langyosra (inkább olyan 40 C fok körülire) hagyjuk kihűlni, és belekeverünk literenként 2 ek. élőflórás joghurtot.

Néhány órán keresztül hagyjuk állni, hogy a joghurt beoltsa a tejet, majd hűtőben tároljuk. A következő adagot már a saját joghurtunk felhasználásával készíthetjük.

Friss tejből készítettem, még tegnap este, ez így biztosan nem lesz zsírszegény, de nekem nem is ez a célom, viszont valamit nemigazán csináltam jól, mert inkább ivójoghurt állaga lett, én pedig kicsit sűrűbbre vágytam, hovatovább olyasmi jutott eszembe, hogy esetleg görögjoghurt állagot is kaphatnék.

Az íze viszont finom, selymes, ha lehet ilyet mondani rá. Azért nem adom fel, folytatom a kísérletezést. Mindenesetre a lasszihoz tökéletes volt, bár így tejet nem öntöttem hozzá.

A házitej dícsérete

Valamikor, ezelőtt harmincegynehány évvel ezelőtt bizony csak jegyre lehetett kapni a kisgyerekeknek jó minőségű tejet a boltban. És nem lehetett ám összegyűjteni, hanem járt naponta gyerekeknkéánt fél liter (talán két éves korig), és ha nem mentél érte mondjuk du. 3-ig, akkor megvehette más is. Na igen, mert nem volt tartós tej, meg szuper dobozok, csak zacskó, az is legtöbbször lyukasan.

Viszont a házaknál még sok helyen volt tehén és mikor anyukám megelégelte a lyukas tejeszacskókat, és a nyáron jobb esetben csak másnapra megsavanyodó tejet, elkezdtük háztól hordani az igazi sűrű nagyon finom tejcsit. Naponta 2 litert, este hat után. Jó kis séta és program volt ez.

Margit néni bizony még kézzel fejt akkoriban, és tiszta vásznon szűrte át a tejet a tejesköcsögbe (próbáltam hasonlót keresni a neten, de nem találtam, az anyósomnak viszont van ilyenje, majd egyszer lencsevégre kapom). Aki nem ért oda fejésre, annak abban hagyta kint, egy kis tányérral letakarva, és abból öntöttük át a kandliba (lásd a neten talált képet).

Forralás nélkül is napokig elállt a hűtőben, anyu még vastag tejszínt is leszedett róla másnap. A legjobb az volt, hogy még frissen, mikor hazavittük megihattam belőle egy nagy bögrényit (csakis akkor és csakis annyit, ha már a hűtőben lehűlt, nem kellett.). Anyukám pedig hűtőhidegen itta nyáron, és soha semmi bajunk nem volt tőle. Persze ekkor már tizenévesek voltunk. NA és ha sok volt a tej és nem fogyott el, akkor bizony megaltatta, isteni volt az aludtej belőle, csakis azt bírtam megenni. És a házitúró is visszavonhatatlanul megkapja a koronát tőlem, az abból készült kelt túróspitének párja nincs a szememben, és csakis úgy, ahogyan anyukám készíti.

Na és miről is jutottak ezek eszembe? Ha nem is házitejet, de frissen fejt tehéntejet kezdtünk hordani a TÉESZ-ünkből. Sokan viszik haza a faluban, már csak azért is, mert jelenleg verhetetlen az ára, 153,- Ft literenként összehasonlíthatatlan minőségi szempontból is a boltival.

Nálunk fogy hetetente kb. 20 liter, merthogy mindenki szereti. Most csak hat litert hoztam tegnap, és semmi bajuk a kicsiknek sem tőle, igaz csak másnap reggel kapnak először belőle, amikor szinte már teljesen leszedtem róla a tejszínt. Készült belőle 1 liternyi házijoghurt, abból már kipróbáltam a lasszit őszibarackkal, és nagyon fincsi volt, bár a joghurt állaga inkább az ivójoghurt felé közelített.

Öt litert kiöntöttem egy nagy fazékba, és reggelre 3 dl sűrű tejszínt szedtem le róla, ma este pedig még 2 dl reggeli kávéba valót.

(jelentem másnap reggel még 1,5 dl lejött róla, tehát elégedett lehetek a tejszínhozammal)

Holnap pedig mindenképpen kipróbálom a vajkészítést és a panírt (ami friss házisajt).

És este megint megyek tejért és annyit hozok belőle, hogy végre legyen egy kis túró és tejföl is belőle, de csütörtökig elég legyen a tej, mert a boltban már nem akarok majd venni.

Aztán majd meglátjuk, mi mindenre tudom majd használni. Mindenesetre igyekezni fogok.

És ami messze nem elhanyagolható szempont, végre megszabadultam a rengeteg tejesdobozproblémától.

Kókuszos darázsfészek

Gyerekkorunk legkedvencebb sütije. Anyu nem győzte sütni a húgomnak és nekem. Most is nagyon szeretem, de amlékeim szeint nagyon macerás sütni, pedig nem az. Most már. Három gyerek után elég erős a karom hozzá, hogy gond nélkül pikk-pakk felverjem gőz fölött a tojásfehérjét hozzá. Ha a tejszelethez fel tudom verni a 8 dl tejszín kézzel, akkor ez semmiség. Na és miért kézzel, mert az okos kis robotgépemnek eltörtem a fedelét. Anélkül pedig biztonsági okokból nem működik. Ez van.

Szóval ez a süti is azok közül való, amiből legalább két tepsivel sütött anyukám, ha megkívántuk. Most én csak eggyel, mert nem volt több lisztem, de nagy családnak nem érdemes egy adagot készíteni, mert pillanatok alatt elfogy, kihűlni sincs ideje.

Kókuszos (mogyorós, diós, mandulás, ki mit kedvel) darázsfészek

(kb. 40 db lesz belőle)

Tészta hozzávalók:

- 40 dkg sima liszt (nekem csak 20 dkg volt itthon, úgyhogy a másik fele rétes liszt lett, de így is finom)

- 25 dkg ráma

- 10 dkg cukor

- 4 tojás sárgája

- 1 dl langyos tej

- 2 dkg élesztő

Elkészítés:

A tejet az elmorzsot élesztővel és 1 kk cukorral elkeverem és felfuttatom.

A többi hozzávalót egy mély tálba teszem, és amikor az élesztős tej megkelt, azt is hozzáöntöm és összedolgozom. Kissé lágy tésztát kapunk, de nem kell megijedni tőle, könnyedén lehet majd vele dolgozni.

Töltelék hozzávalói:

- 4 tojás fehérje

- 20 dkg kristálycukor

- 20 dkg kókuszreszelék (vagy darált dió, vagy darált mogyoró, vagy darált mandula)

- csipet só

Elkészítés:

A tojások fehérjét és a cukrot meg a csipet sót, egy tűzáló tálba, vagy ha van habüstbe teszem, és gőz fölött kemény habbá verem. Nyugodtan használjunk fogókesztyűt :-)

Mikor elkészült leveszem a gőzről és kíméletesen belekeverem a kókuszreszeléket (vagy az egyéb darált olajos magvamat)

Előveszem a gyúródeszkát és a nyújtófát :-)

Belisztezem a deszkát és a tészta felét téglalap alakúra igazítom, majd kb. fél cm vastagra kinyújtom. Ügyelek, hogy azért a téglalap alakot megtartsam. Rákenem a habos töltelék felét, ügyesen feltekerem, éles késsel újjnyi vastag szeletekre vágom, és vágott felükkel a tepsibe sorakoztatom. Ne tegyük túl szorosan őket, mert kissé megnőnek sülés közben.

Én le szoktam két szeletenként törölni a kést a habtól egy papírtörlővel. Sokkal gyorsabban haladunk, mert nem ragad a süti a késhez. Általában széles pengéjű késsel dolgozom, mert annak a segítségével könnyen átemelem a szeleteket a sütőpapírral bélelt tepsikre (két lemeztepsi elég ehhez a mennyiséghez, az a fajta, amit a sütőkhöz szoktak adni).

Megcsinálom a tészta másik felével is és előmelegített sütőben (mielőtt nyújtani kezdem a tésztát bekapcsolom, ígí pont időre melegszik be), 160-170 C fokon 20-25 perc alatt megsütöm. Én légkeveréses sütöben 150-160 fokon szoktam sütni, és mindkét tepsit egyszerre rakom be.

Amikor megsült, kiveszem (jó vicc, persze, hogy nem hagyom a sütöben...) és a tepsiben hagyom kihűlni (ez nem mindíg sikerül, mert még melegen lelegeli a család az egyik tepsinyit). Azután tálra szedem és rétegengént megszórom porcukorral.

Ha marad és nem sáskatípusú a család sütiétvágya, akkor jól zárható dobozban akár egy hétig, sőt tovább is eláll.